Van-e üres edényed?

"Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj." (Királyok második könyve 4:6)

Elizeus próféta egész élete Isten igazságát, dicsőségét, gyógyító hatalmát és kegyelmét hirdette. A Biblia különleges története rámutat az ember felé forduló Isten gondviselő szeretetére. A szegénység, gyász, tehetetlenség krízisében fakad föl az özvegyasszony lelkének mélyéről a segélykérés, amelyben benne van a csalódottság, kétségbeesés, de a remény is, hogy Isten nem felejtkezett el a családjáról. Az asszony tudta, kihez kell fordulnia: félelmét, fájdalmát legyőzte a hit, amely által eddig is látta a láthatatlant, megtapasztalta Isten közelségét. Elizeus megkérdezi: Mi van a házadban? Kiderül, hogy van még egy korsó olaja. Isten embere tudatja vele a szabadítás módját, amelyet követve megmenekülhetnek. Edényeket gyűjt, majd folyik az olaj, telnek az edények, és megmenekül a család. Isten cselekedett. (A történet a Királyok második könyve negyedik fejezetének első igeversétől olvasható.)

Megannyi krízissel kell nekünk is megküzdenünk. Kitől kérjünk segítséget, kitől várjuk a megoldást? Mi történik, ha eddig bevált módszereink mégsem működnek? Van-e kapcsolatunk Istennel, akihez fordulhatnánk a bajban? Csak ilyenkor hívjuk segítségül, "ha ló nincs, jó a szamár is" alapon? Isten kegyelme végtelenül gazdag, türelmes, még az ilyen esetekben is lehajolhat az őt keresőkhöz. Szíve szeretetével várja a tőle segítséget kérők sóhajtását. A veszteség fájdalma mindent eltakarhat, ilyenkor csak a hiány emésztő ürességét érezzük, közben elfelejtkezünk arról, amink megmaradt, és Isten kezébe adhatnánk. Talán csak a csöppnyi hitünk, kicsiny reményünk, egy kétségbeesett imasóhajunk maradt, amely a szabadítóhoz vezetheti lelkünket. Elég ez is. Jézus Krisztus szeretetének folyama ma is ömlik ránk. Szívünk edényei viszont sokszor tele vannak a világ gondjaival, földi kincsek utáni sóvárgással, a mulandóság oltárán áldozott fáradtsággal, a testi örömök újraéledő vágyaival, a hitetlenség mérgével, keserűséggel, elégedetlenséggel és sértődöttséggel. Nem fér már bele Isten igéje, amely elvezethetne az igazságra; az imádság, amely ráhangolhatna Isten akaratára; a szolgálat, amely mennyei örömöt, áldásokat adhatna; a hit, amely nagy dolgok, személyes áldások megtapasztalásán keresztül erősíthetné a kapcsolatot Krisztussal.

Isten arra hív ma bennünket, hogy üresítsük meg a szívünk edényeit, hogy a Szentlélek segítségével bensőnkbe áradhasson szeretetének megváltó kegyelme. Isten szeretete végtelen, soha nem fogy el. A történetben sem az olaj apadt el először, hanem az üres edény fogyott el. Öntsük ki szívünk keserűségét Teremtőnk elé, és engedjük, hogy megtöltse edényeinket a békesség, öröm, reménység áldott ajándékaival!