Valódi megtérés

"Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott..." (János evangéliuma 4:39)

A gyülekezetünkben hétvégén evangelizáció és bemerítés volt. Kilenc fiatal lélek döntött úgy, hogy követi Jézus Krisztust. Döntésüket megelőzte egy személyes találkozás az Isten fiával, és ennek következtében megszületett a szívükben a világ legcsodálatosabb hitvallása: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia." Milyen egyszerűnek tűnik, csak egy mondat, amelyet, ha tiszta szívvel elmond az ember, Isten komolyan veszi, és elfogadja gyermekének a hitvallót.

Tényleg csak ennyi lenne a megtérés: egy elmondott mondat? Ez a mondat lehet csak érzelemből, pillanatnyi érdekből fakadó vágy megfogalmazása az ember száján, amely hamar jöhet, és gyorsan el is szállhat, mert a szívben nem történt semmi. De lehet a Szentlélek munkájának gyümölcse is, maradandó változást hozva a hitvalló életében, amely látható, érzékelhető lesz. Ennek van egy útja. A megtérő felismeri, hogy minden fájdalmának, lelki szenvedésének oka a bűn, amely az Istentől eltávolodott élet gyümölcse. Az Isten igéjéből felismert igazság alapján megnyílik a szíve, a Szentlélek megszomorítja, bűnbánatra indítja, majd megvallja bűneit. A bűnbánó szív, a megvalló száj találkozik Isten kegyelmével, és megérti Jézus keresztáldozatának lényegét, amely felmenti bűnei terhei alól, és megtölti szívét Isten szeretetével. Hit fakad a szívében, amelyet nem emberi értelem, hanem a Szentlélek ajándékoz számára. Jézus Krisztust már nem egy történelmi személyként, egy híres prófétaként, hanem az életét megmentő Megváltóként ismeri fel, aki feltámadott Királyként él és jön vissza, hogy számára is üdvösséget adjon. A büszke, magát felmagasztaló emberi lélek előtt azonban az evangélium örömhíre titok marad, a mennyei igazságot csak a Szentlélek jelentheti ki az ember számára. Hogyan térhetek meg, mit tehetek? Adhatom a megtört szívemet, amely megnyílik a hallott ige igazsága előtt, és őszintén mond igent Isten hívására.

A történetben a samáriai asszony elrontott életét jól ismerték a városbéli emberek. Látták kétségbeesett próbálkozásait, bűneit, amelynek gyümölcse lett a megvetettség, elutasítottság. Neki is lehetett hite, de nem istenhite, hiszen nem ismerte az igazságot. Ő is hitt valamiben, amelyet tanult, hitt valakikben, akikben csalódott, kudarc lett az élete, és valahogy megpróbálta elviselni, túlélni a napokat. Egy napon találkozott Jézussal, aki megmutatta neki a szabadulás útját. Krisztus adott neki egy új esélyt. Szívében túlcsordult az öröm, és bizonyságot tett azok előtt, akik addig megvetették. Akik hallgatták őt, később így tettek bizonyságot: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője." (János evangéliuma 4:42)

Valódi megtérés nincs bűnbánat nélkül, újjászületés nincs Szentlélek nélkül, új élet pedig nincs Jézus Krisztussal való kapcsolat nélkül.