Tempóváltás

"Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széirbe." (Mózes első könyve 33:14)

Sietni, ballagni, rohanni vagy futni? Mi határozza meg az életünk tempóját? Jákób és Ézsau története gondolatokat ébreszthet bennünk. Igénk mondata Izsák két fiának találkozásakor hangzott el, amikor az idősebb testvér felajánlotta öccsének, hogy haladjanak együtt. Jákób rátekintett családjára, jószágaira, és meghozta bölcs, felelősségteljes döntését.

Nem könnyű tempót váltani, főleg úgy, hogy megvan a megszokott sebességünk. Lassítani vagy gyorsítani? Mi alapján döntünk, mit kell figyelembe venni ahhoz, hogy váltsunk? Egyáltalán képesek vagyunk erre?

A világ egyre gyorsabb tempóra kényszerít minket. Látszólag gyorsabban szalad az idő, pedig ugyanúgy 24 óra egy nap, mint régebben, mégis úgy tűnik, mintha kevesebb időnk lenne. Az időkényszer, a rengeteg sürgetőnek tűnő feladat határterhelésen járatja az embert. Vannak stop tábláink, sebességkorlátozó jelzéseink, amelyek lassítanak vagy megállítanak bennünket, máskor fokozhatjuk a sebességet. Kihívást jelent az is, hogy együtt kell haladnunk másokkal. Nem könnyű alkalmazkodni, de olykor szükség van rá. A magas sebességi fokozatban működő embernek kihívás lassítani, és visszafognia magát, a lassúnak erőn felüli terhelés lehet a gyorsítás. A tempóváltás áldozattal, elengedéssel jár, ezt az önző ember nem tudja meglépni. Észrevenni a másikat, előtérbe helyezni őt, megérteni, fontosabbnak tartani magunknál, érdekeinket háttérbe helyezni, elfogadni, hogy ő ilyen, vele együttműködni, tisztelni, szeretni így is. Ez nem tűnik kifizetődőnek, csak ritkán előforduló jelenség.

Állj meg kicsit a sorokat olvasva, és gondolkozz el, hogy hány ember mellett rohansz el nap mint nap úgy, hogy lassítani kellene vagy megállni mellettük. Vizsgáld meg azt is, hogy esetleg nem a lustaság, közömbösség miatt vagy lassabb, és ezért másoknak kell megszakadnia miattad!

Isten Jézus Krisztusban felvette az emberiség tempóját, lelassított hozzánk, emberré lett, és példát mutatott: megállt a leprások, vakok, betegek, a megvetett bűnösök mellett, és kiárasztotta rájuk a kegyelmét. Tempóváltása az Isten kifogyhatatlan szeretetéből táplálkozott. Nem kellene Jákóbhoz hasonlóan megállnod, körülnézned, másokra tekintettel lenned, és döntést hoznod, tempót váltanod?