Szabadulj a tehertől!

"És bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." (Máté evangéliuma 6:12)

Érdemes időznünk pár percet a Jézus által ránk hagyott imádság sorai mellett. Az ima lehet a szívünk mélyéből fakadó sóhaj, de válhat megüresedett szokássá is. Ebben az imádságban szó szerint szoktuk idézni az igeverseket, ez azonban felelősséggel jár, hiszen arra kérjük Istent, hogy a mi cselekedeteinkhez mérje a felénk gyakorolt irgalmát. Jézus szavait idézve elismerjük, hogy vétkesek vagyunk, és az Isten részéről megbocsátásra szorulunk. Az Istentől eltávolodott bűnös emberi természet adósságot termel a kapcsolataiban: születésünk óta nő a tartozásunk Isten és az emberek felé. Romboló szavak, megalázó elutasítások, igaztalan vádak, felületes vélemények, gonosz cselekedetek válhatnak saját fegyvereinkké, de mások is megsebezhetnek minket, ezekkel pedig hatalmas károkat okozunk egymásnak. Elutasítjuk Istent, aki saját képmására teremtett, de elutasítjuk a másikat is, akit talán azért adott mellénk, hogy formáljon általa. A kapcsolatainkban szerzett sebeink nem tudnak addig begyógyulni, amíg a sérelem, harag, bosszú terheli a lelkünket. Szabadulnunk kell tehát az életünket emésztő méregtől!

Úgy tapasztaltam, hogy csak az tud igazán megbocsátani, aki már átélte, hogy neki is megbocsátottak. Ma is mienk lehet a bűneink által okozott adósság elengedésének felszabadító ereje: Isten Jézus áldozatáért elengedi minden elkövetett bűnünk adósságát. A kegyelem elfogadása után, azonban nekünk is követnünk kell Megváltónkat, és el kell engednünk az ellenünk vétkezők adósságait. Mi is kegyelemből kaptuk a megbocsátást, nekünk is gyakorolnunk kell, és így szabaddá válhatunk a fájdalomtól, kaphatunk erőt és szabadságot arra, hogy megbocsássunk, és Isten segítségével elengedjük régóta cipelt terheinket. Éljünk ezzel a lehetőséggel!