Szabadulás a félelemtől

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." (János első levele 4,18)

Senkinek sem kell bizonygatni, hogy létezik a félelem, hiszen mindnyájan ismerjük ezt az intenzíven ható, negatív érzést. Meg tudja keseríteni az életünket, felemésztheti minden erőtartalékunkat. A félelem mellé számos nyomasztó érzés társul, amelyek erősítik a gyötrődést. A körülöttünk működő erőterekben látjuk meg igazán azt, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk.

A félelem kialakulásának van egy különleges menetrendje. Óriásként jelenik meg előttünk esemény vagy személy formájában, és fokozatosan veszi át a hatalmat még a képzeletünk felett is. Felénk tornyosul, és tudatja velünk, hogy esélyünk sincs vele szemben. Legtöbbször a magányosság érzése is társul hozzá, azt sugallva, hogy egyedül vagyunk a vele folytatott harcban, nincs, aki segítsen. A félelem forrása az Istentől való elszakítottság állapotából fakad. Az ember nem egyedüllétre lett teremtve, szüksége van az Istennel való kapcsolatra, az Alkotó védelmére.

Igénk azt állítja: a szeretetben nincs félelem. A szeretet maga Isten. Az Istennel való természetes, harmonikus kapcsolatban megszűnik a félelem, hiszen a Teremtő maga garantálja a biztonságot számunkra.

Mit kell tennünk, hogy megszabaduljunk a félelemtől? Be kell engednünk Isten szeretetét a szívünkbe. Hallgasd Isten szabadító, bátorító szavát! Engedd, hogy kiűzze elmédből a félelmet okozó gondolatokat. Engedd Krisztust növekedni a szívedben, Ő legyőzte a félelem forrását.

"Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az Ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak." (Zsidókhoz írott levél 2,14-15)

Húzódj a feltámadott Krisztus árnyékába! Ott lett tökéletessé a szeretet, amely képes kiűzni minden félelmedet.