Örökkévaló cél
"De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Pál levele a filippiekhez 3:14)
Az elmúlt hetekben folyamatosan érkeztek a tudósítások az olimpiáról: bajnokok, érmesek, helyezettek életének egy részletébe tekinthettünk bele, ezáltal láthattuk boldog vagy szomorú pillanataikat. Figyelhettük a versenyeket, de a felkészülés körülményei, a nehézségek, küzdelmek legtöbbször rejtve maradtak előttünk. A sportolók egész életüket alárendelték a kitűzött céljaik elérésének, éveken keresztül "sanyargatták" meg testüket annak érdekében, hogy a legfontosabb versenyükön a legjobb formát hozzák. Komolyan vették az elhatározásukat: amikor elcsüggedtek, nehézségekkel kellett szembenézniük, akadályokba ütköztek, akkor sem adták fel, hanem a célra tekintve erőt merítettek a folytatáshoz, ezért is kerülhettek az olimpiai mezőnybe. Példát vehetünk a kitartásukból, odaszántságukból.
Igénk írója, Pál apostol is céltudatos ember volt, viszont a Krisztussal való találkozás mindent megváltoztatott az életében. Addig is voltak céljai, de Jézus jelenlétében az Isten által megmutatott célok fényében a földi, mulandó dolgok elhomályosultak. Új célt kapott, mennyei elhívást, hogy embereket vezessen az örökkévalóság útjára. Pál ezután mindent ennek rendelt alá. A legfontosabb lett számára, hogy megismerje a Megváltóját, és az ő szeretetével lelkeket mentsen új, örökkévaló célokat mutatva embertársainak. A Teremtő Jézus Krisztusban nyitotta meg az üdvösség útját: Jézus azért jött a földi világra, hogy megmentse az emberi lelkeket a kárhozattól. Az Isten által kitűzött cél teljesítése érdekében odaáldozta az életét.
Célok nélkül kiüresedik az életünk. Vannak-e céljaink, amelyek eléréséért tudunk áldozatot hozni? Céljaink között ott van-e az Isten megismerése? Tudunk-e időt, energiát áldozni ezért? Kezünkbe vesszük-e a Bibliát, elmegyünk-e az imaházba, gyülekezetbe; imádságban megszólítjuk-e, hogy jobban megismerjük? A kérdés ma ez: komolyan vesszük-e az Istent? Ő komolyan vett bennünket! Pál minket is arra hív, hogy a mennyei célra tekintve feszüljünk neki az előttünk álló útnak, és közeledjünk az Isten felé.