Mire elég?

"Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje –, és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak…" (Mózes második könyve 14:9)

Isten népe szorongatott helyzetbe került. A rabszolgaság házából megszabadított nép kivonult Egyiptomból: előttük a Vörös-tenger volt, mögöttük a fáraó serege a harcikocsikkal. Látszólag olyan helyzetbe kerültek, amelyből nem volt kivezető emberi megoldás. Mit tehet ilyenkor az ember? Feladhatja, átkozódhat, másokat hibáztatva, pánikolva összezavarodhat, vagy Istenhez kiálthat.

Nem szabad lebecsülni a hirtelen ránk törő vészhelyzeteket! A váratlan helyzetet a közösségben kellett megélni az embereknek, ahol biztosan jelen volt az előbb felsorolt mindegyik lelkiállapot, amely gyengítette vagy erősítette, jó vagy rossz irányba terelte az emberek gondolkodását. Számunkra is az ilyen "satuhelyzetben" derülhet ki, hogy mi van a szívünk mélyén, ilyenkor kerülnek felszínre a bennünk működő erők. A hirtelen ránk törő veszélyben vagy próbában vizsgázik igazán a hitünk. Ekkor mi magunk is megláthatjuk, hogy van-e élő Istenünk, vagy csak a vallásos szokásaink, gyakorlataink által pátyolgatott erőtlen, magunk számára eszkábált Istennek hitt bálványunk van csupán.

Mózes jól vizsgázott, pedig biztosan ő is megijedt. Nem engedte, hogy elsodorják a hirtelen rátörő negatív gondolatok, ellenállt a nép részéről érkező vádlásoknak, belekapaszkodott az Isten ígéretébe, emlékezett az Isten igéjére, és megerősödött, majd hirdette a népnek a szabadulás üzenetét. Életmentő példa ez számunkra, hiszen mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Kell-e készülnünk a nehéz időkre, vagy csak a próbáktól mentes időszak áldásait élvezve kell a pillanatnak örülnünk? Sokan mondják, hogy legyen pozitív a gondolkodásunk, ne gondoljunk a rosszra, hanem élvezzük addig az életet, amíg lehet. Ez felelőtlen hozzáállásnak tűnik. Az így gondolkodó ember összeroppanhat a hirtelen rátörő próbák alatt, hiszen felkészületlenül érik azok. Hogyan lehet felkészülni? Mózes állandó kapcsolatban volt Istennel, nemcsak akkor fordult hozzá, amikor baj vagy szükség volt.

Hogyan tudjuk a példáját követni, mit jelent ma az élő kapcsolat Istennel? Igeolvasás, imádkozás a kapcsolat alapja, ahol kitárjuk Isten előtt a szívünket, ahol megláthatjuk a vezetését, megérthetjük a gondolatait, megismerhetjük őt magát. Megtanulhatjuk követni őt, az ő útját járva pedig láthatjuk erővel, kegyelemmel munkálkodni, megtapasztalva szeretetét, igazságát. Az Istennel ilyen élő kapcsolatban lévő ember átéli, hogy nincs egyedül, amikor megérkezik a nehézség, tudja, hogy terheit nem magányosan kell cipelnie. Isten ma is vár ránk, szeretete mindenre elég!