Mire elég a hited?

"Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!" (Máté evangéliuma 14:30)

Máté különleges eseményről tudósít. Az ötezer ember megvendégelése után Jézus sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak hajóba, majd menjenek át előtte a túlsó partra. A háborgó tengeren, messze eltávolodva a part biztonságától, ellenszélben hajózva a magaslat után a tanítványok bejárták a mélységet is. Olykor kegyelmét megtapasztalva éljük át Isten csodáit, majd hirtelen a nehézségek tengerén találjuk magunkat, és ellenszélben kell küzdenünk. Hasznunkra vannak a hirtelen mélyrepülések, mert megóvnak a büszkeségtől, és megláthatjuk erőnk határait. A tanítványok küzdöttek az elemekkel, és közben a tengeren járva érkezett meg hozzájuk Jézus, de nem ismerték fel őt, ezért megrémültek. Talán mi is ismerjük ezt az érzést: harcolunk az életünk terheivel, közben Isten megjelenik, de nem vesszük észre, nem ismerjük fel, pedig már számtalanszor találkoztunk vele. Különös szellemi üzenete van annak, hogy Jézus a tengeren jár: ami a tanítványoknak nehézséget jelentett, gátló tényező volt, azon Jézus felülemelkedett, és uralta azt. Isten ma is az emberi problémák felett járva érkezik tanítványaihoz, és így bátorít minket: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ezt követően vakmerőnek tűnő kérést fogalmazott meg: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" Jézus válasza: "Jöjj!" Péter elindult Jézus felé, amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és süllyedni kezdett. Péter ekkor így kiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, és megragadta Pétert, majd ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Velünk is megtörténhet, hogy egy bátorító igét kapva, hittel felülemelkedünk a mélységbe húzó erőkön, és Jézusra tekintve uraljuk a hullámokat, de amikor levesszük tekintetünket Megváltónkról, és a látható, tapasztalható nehézségekre nézünk, akkor elkezdünk süllyedni. Vajon Jézusra tekintve szívből, hittel kiáltunk, vagy csalódva elmerülünk a nehézségeink habjaiban? Amikor Péterhez hasonlóan kiáltunk, akkor megtapasztalhatjuk az Isten cselekvő kegyelmét, amely szabadító erővel tart meg minket. Talán ezt követően mi is halljuk "lelki füleinkkel" Jézus Péternek mondott kérdését. Tényleg, miért kételkedünk?

"És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban lévők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten fia vagy!" Mi meg tudjuk ezt vallani?