Mi is átélhetjük a csodát!

"Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? ... Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak." (János evangéliuma 6:9,11)

András mondata az ötezrek megvendégelésének eseményei előtt hangzott el. Az összegyűlt sokaság hallgatta Jézust, és szerette volna megtapasztalni gyógyító hatalmának kegyelmét. Sokáig elhúzódott a tanítás, az emberek megéheztek, de lakatlan helyen voltak, nem volt lehetőségük élelmet szerezni. Jézus arra kérte tanítványait, hogy ők adjanak a tömegnek enni. Ez azonban lehetetlennek tűnt. Egy gyermeknél volt egy kis élelem, amely talán neki is kevés lett volna, ám Jézus elvette a kenyereket és a halakat, majd hálát adva kiosztotta az embereknek, akik jól laktak, és még maradt is belőle. Ez a kenyérszaporítás történetének csodája.

A mi életünkben is van egy látható, érzékelhető valóság, amely szembesít bennünket az aktuális helyzetünkkel, beindítja a gondolatainkat a megoldáskeresésben, feltárja lehetőségeinket, és megmutatja a határainkat. Igénk üzenete felhívja a figyelmünket arra, hogy a láthatóval párhuzamosan Istennek van egy láthatatlan valósága, amelynek nincsenek emberi korlátai. Isten olykor úgy kezdi feltárni előttünk az ő valóságát, hogy közben megpróbál minket. Ilyenkor kiderül, hogy egyáltalán nyitott-e a szívünk Isten felé, vagy megrekedünk az eddig átélt tapasztalataink fogságában. Eközben Isten elkészíti számunkra a következő lépést a hit útján. Így válik számunkra az elképzelhetetlen, emberi gondolkodás számára lehetetlennek tűnő isteni terv megtapasztalt valósággá, hiszen átélhetjük, hogy a Teremtő mindenható, és törődik velünk.

Arra hív bennünket ma az ige, hogy keressük Isten akaratát, próbáljunk ráhangolódni a biblikus gondolkodásra, amely összetöri az emberi értelem korlátait, és egy isteni dimenzióba helyezi át az életünket, ahol a lehetetlen valósággá válhat.

Mit kell tennünk, hogy átélhessük ezt a csodát? Jézus ma tőlünk is elkéri azt a keveset, amelyre talán úgy tekintünk, hogy magunknak sem elég. Mink van, amit ma átadhatnánk neki, és megáldhatna?

Valljuk meg bűneinket, hogy a vádlás fogságából felszabadulhasson a lelkünk, adjuk át szívünket, hogy áldottá válva tudjunk szeretni és szeretve lenni, helyezzük kezébe képességeinket, hogy megáldhassa azokat, és kiteljesedhessünk. Jöjjetek, legyetek ti is tanúi a csodának!