Mi hiányzik?

"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett." (Mózes első könyve 3:6)

A bűnbeesés története sokak számára ismert. Az olvasók közül többen megtorpannak a leírás értelmezése során, mert egy meseszerű elemet is tartalmaz, hiszen egy beszélő kígyó ejti csapdába az első emberpárt. A Biblia tanulmányozásakor sok szempontot kell figyelembe vennünk, és arra kellene törekednünk, hogy az ige mélyebb üzeneteit megtaláljuk. Más kor, más nyelv, stílus, a történetek üzenetei átadására használt elemek sokasága gazdagítja ezt a csodálatos művet. Mélyebbre "kell ásnunk", és a könyv meg fog éledni előttünk, ha alázattal közelítünk, a Szentlélek gazdag üzenetet fog tolmácsolni az olvasó felé. Az előttünk álló néhány alkalommal foglalkozzunk ezzel a történettel!

Döbbenettel hallottuk a híreket, hogy a Titanic felkutatására indult tengeralattjáró a nagy nyomás hatására szétrepedt, és öt utasa életét vesztette. Közöttük volt egy milliárdos üzletember és a 19 éves fia is. Mi hiányozhatott ezeknek az embereknek, hogy ilyen vakmerő küldetésre vállalkoztak? A kaland, valami, amit csak páran tehetnek meg életük során, ez egyedivé teszi őket, és lesznek valakik… Földi viszonylatban mindenük megvolt. Tapasztalható, hogy amikor az ember vélt hiánya felerősödik, akkor nem számít már, hogy milyen meglévő értékekkel rendelkezik, ami megelégíthetné, csak az áhított dologra tud koncentrálni. Az űr égető, azonnali betöltést követel. Az sem számít, hogy mibe kerül, hogy mi lesz a következmény, mintha elvesztené a józan ítélőképességét az ember.

A történetben a Sátán is arra az egyetlen dologra terelte a figyelmet, amit nem lehetett. A kígyó formájában megjelenő Sátán rejtőzködött, ma pedig ugyanezt teszi: elbújik a hőn áhított vágy mögé, amit azonnal meg kell szerezni. Addig piszkálja a csapdába csalt embert, amíg enged a csábításnak. Mit lehet tenni? Az első emberpárnak valójában nem volt hiánya, hiszen Isten mindent megadott számukra, amire szükségük volt. Ma sincs ez másképp azok életében, akik Istentől várják szükségeik betöltését. Bízni kell a gondoskodó Atyában, és hálát kell adni azért, amink van, a vélt szükségeinkkel pedig hozzá kell mennünk, ő tudja mit, mikor kell megadnia számunkra. A valódi hiányunk abból származik, hogy elszakadtunk Istentől. Megpróbáljuk mindenféle pótlékkal betömködni az ebből származó űrt, de ezek sohasem elégítenek meg minket. Térjünk vissza szerető Atyánkhoz, aki valójában betöltheti az életünkben tátongó "Isten alakú" űrt!