Megmondta az Úr

"A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogyan igéjében, Illés által, megmondta az Úr." (Királyok első könyve 17:16)

Aháb, Izrael királya bálványimádó módon élt, uralkodásával rossz útra vezette a rábízott népet, példájával emberek sokaságát térítette el az Istent követő élet gyakorlatától. A király a gonoszságban olyan mélységre süllyedt, hogy saját fiait áldozta fel Jerikó újjáépítésénél. A Teremtő közbelépett, elküldte Illés prófétát, hogy adja át az Úr üzenetét: "ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, amíg én azt nem mondom." A száraz időszakban megnehezedett az emberek élete, nem volt megfelelő mennyiségű élelem. A Biblia történeteiben láthatjuk, hogy Isten féltőn szerető atyaként megfegyelmezte népét, ha szükséges volt. A fenyítés a helyes életgyakorlathoz való visszatérést munkálta, amelynek gyümölcse lett az Isten áldása, helyreállító kegyelme a hozzá térő emberek életében.

A nehéz időszak a prófétát sem kímélte. Ez ma is így van: a bűn következményeként ránk nehezedő terhelt időszakok válságai, próbái a hívő embereket is érintik: az élelmiszerek drágasága, az üzemanyag ára, a rezsiköltségek emelkedése nem kerülnek el bennünket sem. A különbség az, hogy Isten ezekben az időszakokban is hű a gondviseléséről tett ígéreteihez: "Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek." (Máté evangéliuma 6:33) Isten szerető Atya. Illésről is gondoskodott, és ma is gondot visel az ő gyermekeiről. Érdemes elolvasni a Királyok első könyvének 17. fejezetében leírt történetet. Isten igéje szól Illéshez, lépésről lépésre vezeti a prófétát, aki engedelmeskedik, és megtapasztalja, hogy Ura beteljesíti ígéreteit.

Mi a helyzet a mi lisztesfazekainkkal és olajoskorsóinkkal? Kimerülőben vannak tartalékaink? Jézus Krisztusban mindent megkaphatunk, amire szükségünk lehet a nehéz életszakaszokban. A testi léthez szükséges anyagi források kimerülése, az állandó bizonytalanság előbb-utóbb a lelki állapotunkra is hatást gyakorolhat. A fizikai lét terheit cipelő ember elfáradhat, és kilátástalannak tekintheti saját és családja jövőjét; ha a láthatókra néz, a félelem és az aggodalom könnyen hatalmába kerítheti. Isten atyaként ma is felkínálja a gondoskodó szeretetét, nem csak az anyagi szükségeinket tölti be, hanem a lelki szomjúságunkat és éhségünket is csillapítja, ha hozzá fordulunk segítségért.