Koldus vagy örökös?

"Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől." (Apostolok cselekedete 3:2)

Az életünk során kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor koldusnak érezzük magunkat, mert kifogytak lelki, fizikai tartalékaink, és szükségünk van valakitől egy kis alamizsnára, amely legalább a következő napig életben tarthat bennünket. Koldusbotra juthatunk, kifoszthatnak minket, elveszíthetjük mindenünket, ami addig biztonságot adott számunkra. Könnyen rászorulhatunk mások könyörületére és támogatására, de az alamizsna nem oldja meg véglegesen a problémáinkat, csak ideiglenesen adhat segítséget.

Életünk milyen területén szegényedtünk el? Talán észre sem vesszük, hogy elindultunk ezen az úton, és lelki koldussá váltunk. Kolduljuk a szeretetet, a biztonságot, bátorságot, a törődést, egészséget, az elismerést. Hova megyünk koldulni? Koldulunk a világtól, koldulunk az Istentől. Olykor az imaházba is alamizsnáért járunk: fizikailag részt veszünk az istentiszteleteken, de a lelkünk kinn marad a világban. Megvannak a saját megoldási terveink, elképzeléseink, a nap mint nap használt "vészkijárataink", melyekkel a problémáinkat felszínesen kezelve lekorlátozzuk Istent, és megelégszünk az alamizsnával. A történetben Péter megszólítja a koldust: "Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!" (Apostolok cselekedete 3:4-6) Isten többet adott nekünk Jézus Krisztusban, mint amit remélhetnénk: mindent megkaphatunk tőle, amire valaha is szükségünk lehet. Megoldást adott a múltra, megoldást kínál a jelenre és a jövőre is. El tudjuk-e engedni az elképzeléseinket, terveinket, hogy Jézus nevében átvehessük az Istentől jövő szabadulást, amely a problémáinkat végleg megoldja? A koldus, aki születése óta sánta volt, meggyógyult. Valószínű, hogy álmában sem tudta volna elképzelni azt, hogy azon a napon alamizsna helyett gyógyulást kap. Koldusból örökös lett. Az örökösnek nincs többé szüksége alamizsnára, hiszen az atyai ház minden gazdagsága az övé. Krisztus áldozatáért mi is az Isten családjába tartozhatunk, ha elfogadjuk az általa felajánlott kegyelmet, bűnbocsánatot és üdvösséget. Merünk-e a hit útjára lépni, ahol átélhetjük a saját csodánkat?

A felszólítás ma nekünk is szól: "Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!" (Zsidókhoz írt levél 12:2)