Isten hívása ma is szól

"Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lukács evangéliuma 5:4-5)

Folytassuk a múlt héten elkezdett történet üzenetein való elmélkedést! Jézus a tanítás végeztével utasítást ad Simonnak, hogy evezzen a mélyre, és próbálkozzon meg újra a halfogással. Simon "szakembere" volt a halászatnak és pontosan tudta, hogy a halfogás nappal esélytelen a mélyvízben. Jézus tanítása őt is megérintette, a mester szava tekintéllyé vált számára, kicsit kétkedve ugyan, de engedett az utasításnak. A tapasztalaton alapuló tudást, a büszkeséget felváltotta a csöppnyi hit, amely a hallott tanítás közben fakadhatott fel Simon szívében. Isten igéjét hallgatva az élet beszéde a mi szívünkhöz is közel jöhet, és átélhetjük a csodát. Jézus Simont is visszavitte az előző éjszaka kudarcának helyszínére. A halász megtapasztalta, milyen az, amikor Jézussal a hajójában, engedelmeskedve az isteni szónak a kudarc sikerré változik.

Biztosan sok területet tudnánk az életünkben felsorolni, ahol a magunk erejéből, bölcsességével nem boldogultunk. Engedjük a Megváltót életünk "hajójába", hogy megtapasztalhassuk: Jézus betölti a lelki-testi szükségeinket, beteljesednek életünkre vonatkozó ígéretei, a veszteglés csapdájából tovább tudunk lépni, és használhatónak, értékesnek fogjuk magunkat érezni. A hit nagy lépése, ha a csoda megtapasztalásakor nem ragadunk le magánál az eseménynél, hanem mögé látva észrevesszük, hogy kinek köszönhetjük az áldást. Simon sem a hirtelen kezébe hullott gazdagságra tekintett, hanem felismerte, hogy aki az előbb Isten igazságát tanította neki, az most cselekedte is. A Mester hitelesítette a kimondott szót, tekintéllyé vált előtte, és Úrrá emelkedett a szívében. Az Isten nagyságának árnyékában megláthatjuk saját bűnös természetünk gyengeségeit, elveszettségünket. Simon megalázta magát, amikor meglátta működni az Isten erejét, felismerte, hogy Jézus Krisztus Úr. Ilyenkor már nem számít a mulandó gazdagság. A történetben megláthatjuk Simon hitének felfelé ívelő útját, amelynek csúcsán Jézus és a bűnösségét felismerő, megvalló ember egymásra talál, a kegyelem kinyilatkoztatása eléri szívét, és enged neki.

Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt." (Lukács evangéliuma 5:10-11) Simon megérkezett, mert a földkerekség legcsodálatosabb elhívását fogadta el. Téged hívott már az Isten?