Hol rekedtünk meg?
"Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták." (Lukács evangéliuma 5:2)
Lukács evangélista különleges története arról tudósít, hogy Jézushoz tódultak az emberek, és hallgatták Isten igéjét. A Biblia megjegyzi, hogy Jézus máshogy tanított, mint az írástudók: üzenete élő, szívhez szóló, bátorító, gyógyító, olykor figyelmeztető és személyes volt. Tanításai emberek sokaságának változtatták meg az életét, hiszen hallgatói új célokat kaptak, megláthatták az azokhoz vezető utat, találkozhattak a változáshoz szükséges erő forrásával. Jézus a tömegben mindig megtalálta személyre szabott üzeneteivel az embereket. Történetünkben Simont - akit később Péternek neveznek - szólítja meg, és hívja ki a sokaságból, elkérve hajóját a tanításhoz. Simonék halászként keresték kenyerüket, és egy sikertelen éjszaka után, fáradtan mosták a hálóikat. Mai igénk kifejezően mutatja be ezt az állapotot: "vesztegelt". Tevékenykedtek, de mégis vesztegeltek, kitűzött céljukat nem érték el; a hálómosás szükséges, de nem volt előrelépés. Olykor mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe: éljük a mindennapi életünket, végezzük feladatainkat, de életünk bizonyos területén nincs változás, fejlődés és megoldás, megrekedtünk. Megtorpantunk kapcsolatainkban, mert nem tudtunk megbocsátani, vágyaktól, ideáktól szabadulni, kicsinyhitűségünk miatt hitlépést tenni. Talán nincs bátorságunk őszintén szólni, kifejezni csalódottságunkat, megfogalmazni fájdalmainkat. Nincs erőnk elengedni embereket, meghozni döntéseket, amelyek a továbblépést munkálnák. Lehet, hogy görcsös kézzel szorítjuk azt, amit már rég oda kellett volna adnunk, vagy elfogadnunk alázattal mások segítségét.
Hol akadtunk el az életben, mi az, ami gátol minket a továbbhaladásban? Miért nem tudunk továbblépni? Ahhoz, hogy ez kiderüljön - Simonhoz hasonlóan -, időt kell szánnunk arra, hogy Isten igéjét meghallgatjuk. Jézus szavai megállították az embereket, olyan dolgokra, kérdésekre terelték a gondolataikat, amelyekkel a munkával terhelt életükben nem volt idejük, figyelmük foglalkozni. Lelki betegségeink többnyire azért alakulnak ki, mert nekünk sincs időnk megállni az embert felemésztő rohanásban. Milyen érdekes paradoxon: rohanunk, de mégis állunk.
Arra hívok mindenkit, hogy jöjjünk ma Jézushoz! Olvassunk el az evangéliumokból egy történetet, hallgassunk meg az interneten egy igei tanítást, menjünk el a héten egy istentiszteletre. Kövessük a sokaságot, amely szakított időt életéből arra, hogy Jézust meghallgassa! A történetből kiderül, hogy Simon Isten segítségével tovább tudott lépni.