Hiányaink fogságában
"Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal…" (Lukács evangéliuma 9:13)
Az ötezrek megvendégelése előtti események tudósítanak arról, hogy Jézus hatalmat adott az apostoloknak, hogy betegeket gyógyítsanak, ördöngösöket szabadítsanak, majd kiküldte őket, hogy hirdessék az Isten országának titkait. A tanítványok visszatérve nagy lelkesedéssel beszélték el Jézusnak mindazt, amit tettek. Felfokozott lelkiállapotban, sikereket átélve érkeztek az igénk által leírt eseményekbe, ahol új kihívás várt rájuk. Több ezer ember hallgatta Jézust, tapasztalta a szabadulás, a gyógyulás örömét. Estefelé tanítványai egy hétköznapi problémával szembesültek: nincs elegendő élelem, a tömeget el kell engedni. Jézus más forgatókönyvet tárt eléjük, mint amit az eddigi tapasztalatuk, tudásuk, hitük alapján elképzeltek: "Ti adjatok nekik enni!", "Nincs nálunk több…" hangzott a válasz. Jézus elkérte tőlük azt a keveset, majd megáldotta, és elég lett. Mit üzen nekünk ma ez az igeszakasz?
Különböző lelkiállapotban érkezünk meg mi is életünk egy-egy új szakaszába. Sikereink, kudarcaink meghatározzák a következő lépéseinket. A legtöbbünknek van forgatókönyve a ránk váró feladatok megoldására, lehet jól bevált gyakorlatunk, tapasztalatunk, elképzelésünk, vagy másoktól kapott tanácsunk, amely működhet. Ilyenkor kiértékeljük a lehetőségeket, számolgatunk, majd döntést hozva cselekszünk, vagy feladjuk és elengedjük a feladatot, ha tehetjük. Előfordulhat velünk is, hogy a probléma meghaladja a képességeinket. Jézus akkori szavai ma nekünk szólnak: nemcsak azt kéri el tőlünk, amivel rendelkezünk, hanem elkéri a hiányainkat is. Sokunk a szégyenérzet miatt nem szereti megosztani másokkal a hiányait, inkább szenvedünk miattuk. Vannak közöttünk olyanok, akik vitrinbe rakják, jól látható helyre, és olykor "letörlik a port" róluk, és egész jól érzik magukat az önsajnálat oltárán, ahol magukat áldozzák fel. Olyanok is vannak, akik magukat sajnáltatva elég jól elboldogulnak úgy, hogy másokat kihasználnak, de eszük ágában sincs változni és küzdeni. Sokan csak emberi forrásokhoz fordulva innen-onnan összekapkodva valamit próbálják enyhíteni a hiányaikat, ők inkább bíznak erőtlen, kiszámíthatatlan dolgokban, mint Istenben. Jézus ma elkéri a hiányainkat, adjuk oda a kezébe! Kezdjünk el imádkozni, hogy nyissa meg számunkra a hit kapuját, amelyen belépve megtapasztalhatjuk az Isten hiányt betöltő hatalmát, áldó kezének gondoskodó szeretetét. "Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…", fogadjuk Isten számunkra elkészített áldását, amely nemcsak számunkra, hanem mások szükségeinek betöltésére is elég lesz.