Gyásznap vagy ünnep?

"Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény." (Pál első levele a korinthusiakhoz 15:54b-56)

A húsvéti ünnepkör állomásait együtt kell szemlélnünk. Nagypénteken minden összeomlott, amiben hittek Jézus tanítványai, úgy tűnt, a halál győzedelmeskedett. A halál, amely az ember legyőzhetetlen ellensége, látszólag ma is diadalmaskodik, és nem tudjuk felvenni vele a harcot. Minden emberi próbálkozás erőtlen vele szemben, pedig igyekszünk meghosszabbítani az életet, kitágítani a határokat, de előbb-utóbb az elmúlás legyőzi a kétségbeesetten próbálkozó embert, és meg kell adnia magát a megmásíthatatlan törvényszerűségeknek. Sokan úgy élnek, hogy a halál gondolatát is száműzik, ennek viszont az a veszélye, hogy amikor megérkezik, akkor minden összeomlik. A halált nem lehet legyőzni a tagadással, elfogadással, az élet örömeinek idei-óráig való habzsolásával, filozófiákkal, vallásokkal. A halált csak az élet tudja legyőzni, az igazi, valóságos élet, amelyet Isten tud adni. A bűnnel mérgezett, Isten nélküli élet, amely nem a Teremtőtől kapott örömteli, tiszta, harmonikus lét, hamis utánzatként végtelen fájdalmat, szenvedést okoz. Nagypéntek azért történt, mert Isten reményt akart adni a kétségbeesett embernek, hogy megmutassa számunkra, hogy Jézus, az emberré lett Isten le tudja győzni a halált. Jézus szeretete alázatában lett megfoghatóvá számunkra: a menny dicsőségét otthagyta értünk, testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, könnyek között járult az Atyához, akinek hatalma volt, hogy kiszabadítsa őt a halálból, "és meghallgattatott istenfélelméért" (Zsidókhoz írt levél 5:7).

Istennek ma is van hatalma arra, hogy megszabadítson minket a halál átkától. Győzelmet a kegyelem útját követve arathatunk. Döntést kell hoznunk, hogy elfogadjuk Jézus bűnt megbocsátó keresztáldozatát, mert csak a halálunk pillanatáig van erre időnk. Nagypéntek bűnért hozott isteni áldozata számunkra az örök élet kapuja. A feltámadás győzelmének valósága pedig reménységünk záloga, amely nyugalmat adhat lelkünknek. Jézus harmadnapra feltámadott, legyőzte a halált, hogy felkínálja számunkra is ezen az ünnepen az örök élet ajándékát.

Édesanyám a múlt héten meghalt. Halála előtt egy héttel elfogadta Isten kegyelmét, bűneit megbánva szívébe hívta Jézust. Ölelhettem, imádkozhattam halála pillanatában, közelről élhettem át igénk valóságát: a halálnak nem volt diadala. Jézus eljött érte, lecsendesítve a haláltusáját, és örök békességet adott számára. Úgy válhattunk el, hogy a feltámadás ígérete által az örökkévalóságban találkozunk.

"De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." (1. Kor. 15:57)