Figyelj a törvényszerűségekre!

"Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza." (Zsoltárok könyve 126:5-6)

A tanítási év lezárásának időszakában vagyunk. Ilyenkor pedagógus, szülő, gyermek együtt tekint vissza, és értékeli az eddig elvégzett munkát. Eközben felismerhetjük a jól megragadott lehetőségek gyümölcseit, de szembe kell néznünk mulasztásaink következményeivel is.

A Prédikátor könyvének harmadik fejezete ezzel a mondattal kezdődik: "Mindennek megszabott ideje van...". Egész életünkben gyűjtögetjük a tapasztalatokat, próbáljuk felvenni a tempót, és igyekszünk alkalmazkodni a rendelt időkhöz. Aktuális lelki és fizikai állapotunk, a külső körülmények kedvezőtlen alakulása is akadályozhatnak bennünket az alkalmas pillanatok megragadásában. Az idő könyörtelen módon halad, és nem vár ránk, ha sokáig késlekedünk. Sok elszalasztott lehetőség vádol bennünket az életünk során, ezért meg kell tanulnunk felismerni az alkalmakat, döntéseket kell hoznunk, és cselekedni, ha itt az idő.

Hibát követünk el, ha figyelmen kívül hagyjuk az élet törvényszerűségeit. Igénk kifejezően ábrázolja a vetés-aratás nehézségeit és örömeit. Isten sehol nem mondja, hogy könnyű lesz: meg kell fizetnünk mindennek az árát, de megéri, hiszen ekkor nem késlekedik az áldás sem. A Teremtő is mellé teszi az ő részét, amely nélkül az emberi erőfeszítésünk hasztalan maradna. Nagy kísértésünk lehet a kényelem: nem jó irányba tartunk, ha megpróbáljuk megspórolni a saját részünket. A bűn miatt Isten ezt mondta az embernek: "Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél...". Ez Isten által meghatározott törvényszerűség.

Ma örvendezhetünk, ha az elmúlt időszakban könnyezve vetettünk, és tettük a dolgunkat, hiszen munkánk gyümölcsét bőséggel arathatjuk. Előfordulhat az is, hogy kényelmesebbek, lazábbak voltunk, és nem éltünk a lehetőségeinkkel. Isten kegyelme, hogy tanulhatunk a mulasztásainkból, és kérhetünk egy új esélyt, erőt hozzá, hogy javítani tudjunk.

"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt." (Zsoltárok könyve 91:15)