Bogácsi nyár - Sporttábor (2022.07.11. - 07.16.)

Ez az első nyár, amikor segítőként részt vehettem két Benita táborban, ezeknek egyike volt a sporttábor. Lelkesen és kissé izgulva érkeztünk a tábor első napjához, amikor találkozhattunk a 23 gyermekkel. Nagy létszámú csoportnak ítéltük elsőre és kihívás volt az is, hogy viszonylag nagy korkülönbség volt a résztvevők között. A legfiatalabb, tündéri kislány 7, a legidősebb, már érett, segítőkész srác 16 éves volt. Ezt a korkülönbséget áthidalni nem volt könnyű, de a hét végére azt gondolom, jó csapattá kovácsolódtunk.

A tábor első bizonytalan néhány órája után kezdett feloldódni a gyereksereg, egy-egy ismerkedős játék, nevetés kíséretében. Majd a szobavezetők "kisajátítása" is megtörtént, ekkor kezdtünk közelebb kerülni a gyermekekhez.

A héten sok csoportos játékot játszottunk, melyeknek valamilyen tanulsága volt az életünkre nézve. Ezen kívül vízipisztoly harc, gokartozás, strandolás volt a program a sok-sok mozgás mellett. A napot egy kis tornával és futással kezdtük, majd a pihenőidőkben is lehetőségük volt a gyermekeknek kipróbálni magukat különböző sportágakban, úgymint a ping-pong, a tollas, a röpi vagy a boksz. A délután folyamán pedig népszerű volt a közös focizás, frizbizés, a szabadtéri kondipark használata. A sportjátékokban mi segítők is igyekeztünk részt venni lehetőségeink szerint, hogy minél több közös időt tölthessünk el a gyermekekkel.

Mikor a szabadidejük alatt épp nem találták fel magukat a gyermekek, vagy csupán nem szerettek volna játszani, akkor kisebb beszélgetésekkel próbáltuk felkelteni a figyelmüket, valamint megismerni őket.

A héten Szilvásváradra ment a csapat kirándulni, ott bobozással, túrával és kisvasutazással gazdagítottuk az élményeket.

Az esti alkalmak során lehetőségünk volt énekelni, beszélgetni, imádkozni, és Isten szeretetéről hallani József történetén keresztül.

A pénteki alkalom után összegezve a hetet, könnyes tekintetekkel folytattuk az estét, majd a jó hangulat érdekében egy kis pillecukor sütögetéssel zártuk le.

A hét során megtapasztalhattunk rengeteg érzelmet, hiszen ott voltunk a gyermekek mellett a legvidámabb pillanataikban, átélhettük velük az izgatottság élményét valami új kipróbálása során, lehetőségünk volt osztozni velük a versenyszellemben, az összetartásban csapat szinten, és megesett, hogy ölelésünkkel vigasztaltuk, nyugtattuk őket a nehézségeikben, fájdalmaikban. Volt alkalmunk mellettük lenni akkor is, amikor épp dühösek voltak, vagy csalódottak egy-egy dolog miatt, és mikor váratlanul feltárták, hogy mi áll a viselkedésük hátterében. Kedves szavakkal, bátorító érintéssel és szeretetteljes intéssel igyekeztünk támogatni és tanítani őket.

Jó volt látni a héten a gyermekek fokozatos feloldódását, fejlődését és a mélyebb barátságok kialakulását. Rendkívül színes és értékes csapat alakult ki az ott eltöltött napok alatt, igyekeztünk mindenkivel megtalálni a közös nevezőt.
Véleményem szerint az utolsó nap könnyekkel teli búcsúzó pillantásai határozottan árulkodtak a gyermekek táborban szerzett érzéseiről, az ott töltött időről és arról, hogy hogyan is érezték magukat a táborban.

Hálás vagyok azért, hogy ezeket mind-mind átélhettük a gyermekekkel és mellettük lehettünk!
Kiemelném a segítő csapat óriási együttműködését, kedvességét, segítőkészségét és támogatását mind a gyermekek felé, mind pedig egymás felé. Öröm volt ilyen közegben lenni!
Én, személy szerint rengeteg szeretetet és kedvességet kaptam ezen a héten a gyermekektől, remélem, hogy ők is ugyanilyen hálás szívvel és a viszontlátás reményével tértek haza az otthonaikba!

Eszenyi Noémi, tábori segítő beszámolója