Biztos kezekben
"Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem." (Zsoltárok könyve 139:1)
Teremtettségünkből fakadóan van bennünk egy természetes vágy arra, hogy megosszuk az életünket másokkal. Ajándék az olyan szeretetkapcsolat, amelyben kitárhatjuk a lelkünk, felfedhetjük a szívünk titkait, és teljesen rábízhatjuk magunkat a másikra. Szükségünk van visszajelzésre azoktól, akik szeretnek bennünket: ők nemcsak dicsérnek, hanem a helytelen dolgainkra is rávilágítanak, és őszintén jelentik ki a valóságot számunkra. Nem mindenkinek adatik meg az ilyen építő kapcsolat. Sokak szerint vakmerőség kitárulkozni mások előtt, mert visszaélhetnek bizalmunkkal. De valóban jobb kerülni a kockázatot? Sajnos sok sebet szerzünk ezen a területen, a magány pedig elszigetel minket, és egyedül maradunk sok, nehezen hordozható teherrel.
A zsoltár szerzője, Dávid, megtalálta azt, akire rábízhatta életét: Isten őszinte képet mutatott róla, előle nem kellett eltitkolnia semmit. Miközben feltárta Isten előtt a szívét, megtapasztalta Teremtőjének szeretetét, amellyel kiigazította tévedéseit, visszaterelte a rossz útról, megóvta a bűn mélységeitől, és bátorította, elismerve a jó döntéseit.
Isten szeretettel fordul ma is hozzánk, őbenne nem csalódunk soha. A Teremtőnk ismer minket, előtte nyitott könyv az életünk, a "mennyei videó" mindent rögzít. A földi létünk filmkockái le lesznek vetítve, amikor Isten elé kell állnunk, és akkor már nem lesz lehetőség a változtatásra. Ma még van esélyünk a rendezőnek átadni a forgatókönyv átírásának jogát, és egy értékes jelenet is bekerülhet életünk történetébe: a Jézussal való találkozás. Vele megváltozhat minden, Krisztussal a legféltettebb titkainkat is megoszthatjuk. Jézus a szeretetével pótolja hiányosságainkat, eltörli bűneink vádlásait, helyreállítja elromlott életünket, és új fejezetet nyit, ahol megszűnhet égető magányunk.
Ebben a pillanatban is megszólíthatjuk őt, és mondhatjuk szívből Dávid imádságát: "Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!" (Zsoltárok könyve 139,23-24)
Ámen!