"Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" - Benita nyár 2020.

Hálózatunk bogácsi Pihenőháza második turnusban, most Hajdú -Bihar és Szabolcs- Szatmár- Bereg megye területéről fogadott 25 fő gyermeket táboroztatásra. Igencsak új dolog várt mindannyiunkra, egy saját pihenőház, egy táborhely, mely arra várt, hogy megtöltsük élettel, élménnyel, kalanddal és persze sok-sok szeretettel.

Mindenki, aki ezen a napon ide érkezett tele volt izgalommal és várakozással. A táborba érkező társaságnak még minden új és ismeretlen volt; a környezet, az épület, egymás számára a gyerekek nagy többsége és az őket váró felnőttek közössége. Így ebben a formában, ilyenfajta egymásra-utaltságban még soha nem alkottunk közösséget, még ha sokan ismertük is egymást. Néhányan talán meg is szeppentek amikor a nevelőszülőktől elköszöntek, persze ez a megilletődés hamar elmúlt, hisz az otthonos környezet csak arra várt, hogy felfedezzék. A társak a barátok és új ismerősök egy egészen másfajta izgalmat hoztak táborunk résztvevőinek.

Mi szervezők már jó ideje készültünk arra, hogy az együtt töltött 5 nap hordozza mind azokat az élményeket, amely képes kielégíteni a ránk bízott gyermekek kíváncsiságát, mozgás-, és tevékenységigényét. Igyekeztünk úgy szervezni a mindennapok programjait, hogy a gyerekek számára megmutathassuk a természetben, a környékben és persze leginkább az együttlétben a közösségünkben rejlő lehetőségeket, szépségeket.

Így az öt eltöltött napba sok minden belefért: jártunk Egerben; várost, várat és templomot nézni. Utazhattunk zsúfolt buszon, ami után sokkal jobban esett a séta. Voltunk túrázni a közeli dombokon-hegyeken, együtt gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában. Lazíthattunk, játszhattunk a híres bogácsi gyógyvízben; még volt olyan is, aki itt tanult meg úszni. Míg mások a csúszdákon versenyeztek ki siklik le gyorsabban. Minden napra volt valami új, valami addig ismeretlen.

Persze a tábor kerítésén belül is sok élményben részesülhettünk, ahol sorversenyben mérkőztek meg gyermekeink, kézműves foglalkozáson fejlesztettük kézügyességüket és a szépérzéküket. Táncházban ismerkedhettek népünk zenei kultúrájával, és adott volt minden a szabad gyermeki játékhoz: hely, idő, játékeszközök, foci, pingpongasztal, tollas, csocsó, társasjáték és megannyi más. Ahhoz pedig, hogy mindehhez volt energiánk, ízletes ételeket főztünk- sütöttünk; így finomakat ehettünk, evés közben pedig jókat beszélgethettünk.Előfordult, hogy elfáradtunk, volt, hogy csípett a szúnyog, esett az eső, tűzött a nap, és néha jött egy kis otthonvágy is, de mindig felülkerekedett a nevetés, az öröm és a vidámság.

Az esti órákban alkalmunk volt minden nap elcsendesedni; ahol lezárhattuk a napi eseményeket, illetve őszintén beszélgettünk érzéseinkről, nehézségeinkről és az élet nagy dolgairól. Megtapasztaltuk, hogy mindenki egy befogadó közösségben érezheti jól magát, hogy mindazt a szépet, amit itt megéltünk azt valójában egymásnak köszönhetjük, és hálásak vagyunk, hogy egymáson keresztül is munkálkodik rajtunk a mi Jó Istenünk.

Mindennél fontosabb volt, hogy mindezeket együtt csinálhattuk, számtalan felejthetetlen élményt élhettünk meg. Barátságok, tartalmas emberi kapcsolatok is szövődtek az 5 nap alatt. Rengeteg szép emlékkel térhettünk haza. Hálás a szívünk Istennek, hogy megőrzött bennünket, gazdagon ellátott minden széppel és jóval, hisz semmiben sem volt hiányunk.