Belesimulni Isten akaratába
"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (Prédikátor könyve 3:1)
Kedves ismerősöm, arra buzdítalak, hogy olvasd el a Prédikátor könyvének harmadik fejezetét, amely egyszerű bölcsességével ébresztgeti az élet rohanásában kimerült emberi lelket.
A mai ember életének egyik legnagyobb kihívása az idővel való küzdelem: a fiatalok sürgetnék, az idősek lassítanák, a munka világában aktív embernek még a 24 óra is kevés, akinek pedig nincs túl sok dolga, az unatkozik talán. Ebben az igeszakaszban viszont nem az idő mennyiségéről gondolkozik a prédikátor, hanem egyes tevékenységek, történések idejének felismerése a téma. Kicsillan a fejezetből az is, hogy milyen változatos az emberi élet, és milyen magasságokat, mélységeket kell bejárnia annak, aki erre a világra születik. "Megvan az ideje" - így kezdődik a fejezetben minden igevers: a Teremtő elrendelte mindennek az idejét. Nem kerülhetők el az élet alapvető törvényszerűségeiből fakadó események, viszont az ember fel tud készülni, ha felismeri idejük közeledtét. Mégis sokan úgy élnek, mintha ők kivételek lennének, és száműzik maguktól a negatív, fájó események gondolatait. Az emberi lét csodálatos utazásának megélése akkor lesz igazán élvezhető, ha a lélek belesimul Isten tervezésébe, elfogadja akaratát, és ígéreteit hittel megragadja. Az evangélium egyértelműen tanít arról, hogy az emberi lét ideje a halál bekövetkeztével az örökkévalóságba olvad. Az élet arra adatott, hogy a létezés eseményein keresztül az ember meglássa Istent, és elfogadja a bűn rabságából megszabadító kegyelmét, melyet Jézus Krisztusban kínált fel számára.
A prédikátor meglátta az isteni akarat felismerésének fontosságát, és üzenete arra biztat, hogy merjük átvenni életeseményeink történéseit az idők Urától úgy, hogy elfogadjuk azokat, és intenzíven átélve engedjük, hogy szívünket, lelkünket átjárva Istenhez közelítsenek bennünket. Annyira megkötöznek minket az idő korlátai, hogy nem tudjuk igazán élvezni az Isten ajándékaként kapott életet. Az öröm megélése talán az egyik legnehezebb kihívás számunkra, hiszen már legtöbben az átélés pillanatában attól rettegünk, hogy mindjárt vége lesz. A fájó események átélésekor a tehetetlenség és magány emészti fel az életerőnket, pedig azok által is megtapasztalhatjuk Isten gondoskodó szeretetét és formáló bölcsességének áldását.
Higgyük el, hogy létünk minden időszakának megvannak a szépségei, csodálatos, ahogyan Isten egy ívet adott az emberi élet utazásának. Mindennek rendelt ideje és célja van, amely értelmessé teheti életünk minden pillanatát, és felkészíthet az örökkévalóságra.
Keressük Isten akaratát, és simuljunk bele tervébe, így ajándék lesz számunkra minden pillanat, és igazán élvezhetjük az életet.