"Azok a szép napok" - Benita nyár 2020.

Bogács 2020. július 19. - 23. Az elmúlt hónapok vírusfertőzés veszélye miatt bevezetett korlátozások rányomták a bizonytalanság bélyegét a nyári táborozás szervezésére. A korlátozás feloldását követően, így a gyermektáborozás lehetőségét kizáró megszorításból kilépve a Benita Nevelőszülői Hálózat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyermekeit érte az a megtisztelő örömteli lehetőség, hogy 18 fővel, négy napra elsőként "birtokba" vegye a Hálózat Bogácsi Pihenőházát.

Mivel debütálóként a tábor működésével kapcsolatosan nem rendelkeztünk előzetes tapasztalatokkal a nevelőszülő tanácsadó kollégákkal közösen, felmérve valamennyi számításba vehető külső és belső lehetőséget egy olyan részletekbe menő programtervet készítettünk, ami várhatóan a lehető legtöbb maradandó élményhez juttattja a gyermekeket. A programok egyaránt érintették a fizikai, sportos kihívásokat, mint a különböző, változatos szellemi, kreatív elfoglaltságokat. Természetesen teret adtunk a pihenésnek a strandolásnak és még egy lepkemúzeum látogatás is belefért. A programok összeállításában a legfontosabb vezérfonalat az egymást elfogadó, közösségformáló cél jelentette.

Az eltelt négy napban két említésre méltó "ellendrukkerünk" volt. Az egyik az idő, amit úgy éreztünk, hogy gyorsabban telt, mint ahogy azt szerettük volna, a másik az időjárás, ami időnként megtréfált minket.

A négy nap élményeit nehéz lenne részletekbe menőkig ismertetni, de tapasztalatait értékelve örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kitűzött céljainkat lényegében könnyedén, problémamentesen elértük. Ezt a legjobban az utolsó esti tábortűz meghitt pillanatainál érezhettük meg a leghitelesebben. Talán nem szégyen, de a búcsúszavak közben még a táborvezetőnek is gyakran elcsuklott a hangja, kicsordultak a könnyei. Ezek a meghitt pillanatok voltak, amik sziklaszilárdan visszaigazolták, hogy megérte a befektetett munka, mert "kicsik" és "nagyok" közelebb kerültünk, egymásra találtunk. Mindannyian gazdagabbak lettünk testben, lélekben és szeretetben. Az emlékeket magunkkal hoztuk, de a kéznyomatunkat egy táblán ott hagytuk az utánunk jövőknek.