Az őszinte szív kedves Isten előtt

"Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. És így imádkozott Ezékiás az Úrhoz..." (Ézsaiás könyve 37:14-15)

Ezékiás király helyreállította országában az istentiszteletet, megtartotta a Teremtő parancsolatait, mégis megoldhatatlannak tűnő nehézségekkel kellett szembenéznie. Az asszír király hadserege körülzárta Jeruzsálemet, az ellenség fenyegetőzött, látszólag reménytelen volt Isten népének helyzete. Hol van ilyenkor Isten? Mit ér az engedelmesség, ha azokat sem kerülik el a problémák, akik követik őt? Mit tehet ilyenkor az ember? Volt-e értelme Istenhez közeledni, ha mégsem lesz gondtalan az élet? Megannyi kérdés feszíti ilyenkor a lelket.

Ezékiás reakciója ma is példa számunkra: felment az Úr házába, kiterítette az ellenség által írt fenyegető levelet, és Isten oltalma alá menekült. Kitárta szívét az Úr előtt, nem vádolta, nem fordult el tőle, csak megnyitotta a lelkét szerető Atyja előtt. Isten nemcsak a levelet látta meg, hanem Ezékiás szívét is olvasta. Olvasta benne az alázatot, az őszinteséget, a hitet, az elkötelezettséget és a ragaszkodást. Ezékiás, miközben Istennek engedelmeskedve megismerte őt, meglátta az Atya hatalmát, igazságát, szeretetét, hűségét, ezért bízott benne. Isten tulajdonságait akkor ismerhetjük meg, ha követjük őt. Akik csak hallanak róla, és távolról figyelik, azoknak üres szavak a Teremtőt magasztaló jelzők, hiszen nem tapasztalták meg a személyes találkozás által azok igazságát. Amikor engedelmeskedünk az Úrnak, és cselekedjük akaratát, akkor talán titkon mi is azt reméljük, hogy könnyebb lesz az életünk. Isten nem ígér gondtalan életet, a bűnnel terhelt világban ez vágyálom csupán. Azt viszont ígéri, hogy aki őszinte, tiszta szívvel fordul hozzá, azt nem küldi el, és segít terheinek hordozásában.

Lehet, hogy most téged is körülzárnak a problémák, és emberileg nincs megoldás. Jöjj most fel az Úr házába, és tárd ki szíved előtte, engedd, hogy belelásson, ne titkolj előle semmit, Isten úgyis a szíved mélyére lát. Istennek kedves az őszinte, töredelmes szív, hívd őt segítségül! Ezékiás az Úr előtti csendben megerősödött, és miközben imádságában elismerte Isten nagyságát, bátorságot kapott. Hittel tudta segítségül hívni a világmindenség Urát: "De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!" (Ézsaiás könyve 37: 20) Isten másnap cselekedett, és megszabadult Jeruzsálem (Ézsaiás könyve 37. fejezet).

Lehet ez az őszinte ima ma a te imádságod is, amely új kaput nyithat az életedben!