Áldást mondani
"Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!" (Mózes első könyve 48:9b)
A baptista egyházban az "Áldjon meg az Úr!" köszöntést gyakorolják a hívők. Áldást mondani a másik emberre az isteni szeretet továbbadásának egyik kifejező formája. Hatalmas erő lehet benne, ha az áldást mondó maga is megtapasztalta az életében a teremtő Isten áldását, hiszen ekkor adhatja tovább hitelesen azt a jókívánságot, amely az ő életére is hatással volt. Az áldást Isten adhatja, az ember csak csatorna lehet – óriási felelősség, hogy ne szennyezzük be, és ne torzítsuk el azt. Isten a forrása, tőle jön a kinyilatkoztatás, a kegyelem, szabadító erő, vezetést adó tanács, amely az emberi életet jó irányba terelheti. Az áldást lehet fogadni és elutasítani. Akik fogadják, azok beismerik esendőségüket, megvallják gyengeségeiket, elismerik, hogy szükségük van a Teremtőre, mert nélküle elveszettek és koldusok itt a földi életben. Akiknek nem kell, azok vakmerően maguknak tulajdonítják az életükben elért sikereket, emberi erőben bíznak, és megtagadják Istent. Mindkettő döntésnek vannak következményei. Az Istentől megáldott ember szabaddá válhat a bűneitől, annak életet megnyomorító átkától. Élvezheti Isten szeretetét, kegyelmét, védelmét, vezetését, nem kell magányosan harcolnia a bűnös világ által útjába sodort nehézségekkel vagy ellenséggel. A körülményektől függetlenül áraszthatja el szívét a békesség, hiszen nap mint nap megtapasztalhatja Isten biztonságot adó jelenlétét. Az élő kapcsolat az ige, az imádság által áldott közösséget gyakorolhat Megváltójával a Szentlélek közbenjárásával. Az áldott ember kapcsolataiban is áldássá válhat, még az ellenségeire is áldást kérhet, és meggyógyulhatnak a megmérgezett közösségek. Isten áldása életet adhat ott is, ahol a halál tarol, vigasztalást nyújthat a gyász legmélyebb gyötrelmében, életre keltheti a reménytelenségben veszteglő "élő holtakat". Feltámaszthatja a lelkileg halottakat, új esélyt adhat az elrontott életnek, vizet fakaszthat a sivatagban, életkedvet adhat ott is, ahol minden nap keserű.
Isten felajánlotta népének az áldást és annak ígéreteit. Szabadon választhattak. Akkor is voltak, akik vakmerő módon elutasították, és az átkot választották. Jákób bölcs ember volt, Isten útján járva a könnyű és a nehéz időszakokban is megtapasztalta Isten áldását, ezért adta tovább utódjainak és embertársainak. Én is tapasztalom nap mint nap, ezért kívánom tiszta szívből neked: Áldjon meg az Úr!