Akarsz-e meggyógyulni?

"Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" (János evangéliuma 5:6-8)

Beteg emberek sokasága feküdt Bethesda tavánál, és várták a gyógyulást. Olykor megmozdult a tó víztükre, és aki ilyenkor elsőnek lépett a vízbe, az meggyógyult. Isten szabadítását alkalmanként csak egy ember élhette át, a többieknek maradt a remény, hátha legközelebb nekik sikerül. Volt közöttük egy 38 éve beteg ember, aki több sikertelen próbálkozást átélve feküdt az ágyán. Igénk párbeszéde Jézus és a beteg között történik. A beteg ember teljesen belekövesedett a reményt messzebbre űző sikertelen próbálkozásokba. "Nincs emberem" - panaszolta, és mintha a kimondott mondata még egy kulcsfordítás lett volna csalódottsága börtönének zárján. Látása beszűkült, csak az eredménytelenség okait látta, és nem érzékelte, hogy ki kérdez tőle. Nem ismerte fel Jézusban a mindenhatót, a szabadítót, az ő személyes megmentőjét. Az Isten fia mégis meggyógyította a régóta ágyhoz kötött embert, megváltoztatva a megtapasztalható valóságot, amely törvényszerűséget alakított ki az ott lévő sokaság életében. Jézus megtehette, Ő most is megteheti.

Lelki, testi betegek keresik ma is a gyógyulás helyét. Néha feltűnnek előttük lehetőségek, amelyek reményt adhatnak számukra, de sokaknak ma is csak a csodára való várakozás feszültsége marad. Sémák alakulnak ki bennük, amelyek lekorlátozzák gondolkodásukat. Talán tudják, hogy szokásaik fogvatartják őket, mégsem tudnak szabadulni tőlük. Szenvedésük okait magukban, másokban keresik, és leragadnak kudarcos múltjuk mocsarában. Amikor megszólítja őket Isten hívó szava, amely kimozdíthatná őket börtönükből, nem hallják a szabadító hangját saját megkeseredett panaszkiáltásuktól. Sokan mondják: "nincs emberünk", olyan emberük, aki talán másoknak van. Számtalan okot sorolhatnak fel, amiért nem gyógyulnak meg. Lehet, hogy csak emberekbe vetik bizalmukat, és Istent nem is veszik számításba. Az ige üzenete által ma mellettünk is megáll az Isten. Jézus kérdése ma személyessé válhat számunkra is: "Akarsz-e meggyógyulni?" - a lelki nyomorúságból, a reménytelenség fogságából, a félelem börtönéből, a bizonytalanság zavarából, a magány sóvárgásától, mindentől, ami fáj, ami ágyként magához láncol, és leural. Jézus ma nekünk is mondja: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" A beteg hittel fogadta a szabadító szót, Isten erejével felállt, és újra elkezdett élni. Nem volt embere, de lett Istene, lett Jézusa, aki megszabadította. Mi is átélhetjük a csodát: meghallottuk Jézus kérdését?