Advent valósága

Advent valósága

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Róma 8, 19)

Életünket folyamatos várakozásban töltjük el: a gyermekek várják a felnőttkor látszólagos szabadságát, az aktív éveikben dolgozók várják a nyugdíjas éveket, a szerelmes szívek várják életük párját, a fiatal házasok gyermekeik érkezését; a megfáradt munkások várják a hétvégét, a megérdemelt fizetésüket, betegek a gyógyulást, gyászolók fájdalmaik enyhülését, barátok a találkozást. Ismerős az érzés, mégis mintha egyre nehezebb lenne várni, mert sok mindent azonnal meg akarunk kapni. A szüntelen vágyakozás szívünk kielégítetlen állapotát jelzi, és hozzászoktunk már az életszükségletek betöltésével járó várakozáshoz. Mégis várnak még valamit az emberek: valami vagy valaki megmagyarázhatatlan módon hiányzik.

Az adventi időszakban a várakozás fokozódik. Az emberek vágynak az ünnepre, az ünnepi hangulatra: a karácsonyi dekoráció már novemberben ott vannak az otthonokban. Az ünnepek között a karácsony a leglátványosabb, az emberek pedig sok energiát mozgósítanak, hogy megpróbálják megteremteni azt, amire a legjobban sóvárognak: a szeretetet. Ennek hiánya okozza ma is a legtöbb fájdalmat. A karácsony külsőségei ideig-óráig ugyan elterelhetik a figyelmet, de amikor az ünnep romjai között az ember újra egyedül marad, rá kell ébrednie, hogy valamit nem lehet mesterkélt utánzatokkal pótolni. A szeretet nem emberi találmány, a szeretet maga Isten, a testté lett Krisztus. Jézus szeretete -az evangélium történései által- kiáradt az emberiség felé, hiszen nincs nagyobb szeretet annál, ha valaki az életét adja azért, hogy lelkeket mentsen. Az Istentől elszakadt világ sóvárgása enyhülhet, ha ezen az ünnepen felismeri Krisztusban az Isten hívó szavát.

Legyen személyes advented, ahol meglátod és felismered Istent! Találkozz Jézussal, és hívd be őt életed várakozásaiba!