A vihar áldása

"Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?" (Márk evangéliuma 4:41)

Jézus tanítványaival együtt kihajózott a tengerre, amikor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Jézus a hajó hátsó részében aludt, de a tanítványok felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Jézus cselekedett: "Ő pedig ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg!" A vihar elült, és nagy csendesség lett, majd ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?"

Csodálatos történet, ahol Isten megmutatta a hatalmát, követői újra megláthatták Uruk kegyelmét, szeretetét, és hitük a megtapasztalt valóság által erősödhetett. Kellenek a próbák ahhoz, hogy Isten mindenhatóságát, hozzánk való viszonyulását tisztábban lássuk. Életünk nem statikus, pillanatról pillanatra változik. Úton vagyunk, nem láthatjuk mindig a következő eseményt, amely olykor hirtelen tör ránk. Fontos kérdés: Jézus ott van-e az életünk hajójában? Magányosan küzdünk, vagy átadtuk már az irányítást Istennek? A tanítványoknak is jobb lett volna lepihenni egy fárasztó nap után, de Isten azt akarta, hogy a próba megtapasztalása által szintet lépjen a hitük. Olyan szélsőséges helyzetbe kerültek, ahol már nem segített a tapasztalat, a tudás, az emberi próbálkozás, elérkeztek a teljesítőképességük határához. Megijedtek, és a félelem teljesen hatalmába kerítette őket.

Milyen aktuális történet, hiszen mi is hasonló érzésekkel küzdünk bizonytalan világunk körülöttünk tomboló viharaiban. Talán kétségbeesésünkben mi is ezt kérdezzük először Istentől: Urunk hol vagy, elfelejtkeztél rólunk? Aztán elérkezik az Isten által elrendelt idő, és Jézus cselekszik. Ráparancsol a körülöttünk tomboló viharra, és csend lesz. Imádkozunk, és egyszer csak rendeződik egy kapcsolatunk, meggyógyulunk a betegségeinkből, megérkezik a segítség a szükségben, az életünkkel kapcsolatos kérdéseinkre válaszokat kapunk, lelkünk megnyugszik, és átjárja szívünket a békesség. Megtörténik a csoda, és talán el is szégyelljük magunkat, hogy nem hittünk Megváltónk ígéreteiben. Micsoda áldás származhat az élet viharaiból: Istent úgy láthatjuk meg, mint még soha. Ráébredhetünk arra, hogy szeretete, kegyelme, hatalma, bölcsessége sokkal nagyobb annál, mint ahogy mi azt elképzelhetjük. Ne félj az életed viharaitól, próbáitól, az új helyzetektől, légy nyugodt, ha Jézus Krisztus ott van a hajódban!