A Szentlélekre várva

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." (Apostolok cselekedetei 1:8)

Jézus mondatait bátorító búcsúszóként a mennybemenetele előtti pillanatokban mondta a tanítványoknak. Krisztus elvégezte földi szolgálatát, az emberré lett Isten kinyilatkoztatta a Teremtő igazságát, és megváltotta a bűnös embert. Mit érezhettek a vele éveken át életközösségben lévő tanítványok? Először elhívta a világi életükből, és ők mindent otthagyva követték őt. Átélték vele a csodákat, láttak tragikus, összetört emberi életeket helyreállni, gyógyíthatatlan embereket meggyógyulni, kiközösített lelkeket befogadni, lelki-testi szükségeket betölteni. Tapasztalhatták, hogy megéri Jézust követni, a látható valóság reményt, célokat, terveket adott számukra, majd jött egy hirtelen váltás: Jézust megfeszítették. Látszólag összeomlott minden: akiben hittek, szerették, és elismerték Istennek, elveszett. Pár nap múlva újabb váratlan esemény történt: Jézus feltámadt, és megjelent közöttük. Össze voltak zavarodva, nem értették az eseményeket, pedig Jézus előre megmondta nekik, hogy mi fog történni. Annyira el voltak foglalva az események hatása alatt a saját gondolataikkal, terveikkel, elképzeléseikkel, hogy nem hallották meg az Isten által kijelentett igazságot.

Velünk is előfordul ilyen? Annyira vágyunk valamire, beleéljük magunkat az általunk áhított jövőképbe, hogy nem halljuk meg az ige által kijelentett, nem olyan népszerűnek tűnő valóságot. Amikor mégis beteljesedik az ígéret, összeomlunk, csalódunk, talán Istent is hibáztatjuk. Kérdéseinkkel Istent, hittestvéreinket bombázzuk, összezavarodva tántorgunk, és azt kérdezgetjük: Hová lett az Isten szeretete? Jézus korábban ezt ígérte tanítványainak: "Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri, ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (János evangéliuma 14:16-18) A tanítványokban a feltámadás után újra remény ébredhetett, hogy Jézus mégis él, de röviddel ezután szembesültek vele, hogy ott hagyja őket. De hát ezt is megmondta! Lehet, hogy te is hasonló helyzetben vagy: összezavarodva, kétségek között magányosan, tanácstalanul, kapaszkodókat keresve. Érje el a szíved igénk bátorító üzenete: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…" Hívd őt, várd, fogadd be, és engedd, hogy Isten igéjén keresztül megváltoztassa az életed!