A csend hívása
"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig." (Zsoltárok 62:2-3)
Óriási zaj van bennünk és körülöttünk. Magánéletünk zakatoló kérdései, a minket körülvevő, félelmet keltő események egyre erősödő morajlása, a bizonytalanság érzésének megannyi zaja lopja el a békességünket: vírustagadók, vakcinatámogatók egymást bántó vicsorgásai, véleményüket egyre erőteljesebben bizonygatók hangoskodásai. Ebben a zűrzavarban nem tudunk biztonsággal eligazodni, a hangzavar felzaklat, összekavar minket, esélyünk sem marad a józan gondolkodásra. Amilyen forrásból tápláljuk lelkünket, annak hatása fog uralkodni rajtunk: ha csak a felzaklató híreket hallgatjuk, akkor a lelkünkben annak üzenete fog visszhangozni. Hiányzik a csend, ahol nyugodtan átgondolhatnánk életünket, és megtalálhatnánk a válaszokat kérdéseinkre. Talán félünk is tőle, mert a csendben szembe kell néznünk a felénk tornyosuló problémákkal és önmagunkkal. A lelkünknek mindenképpen szüksége lenne a nyugalomra, hiszen ebben tudnánk megvívni életünk legfontosabb harcait, lelkiállapotunk pedig kihat egész lényünkre. Hol találhatjuk meg a nyugalmat, ahol megszűnhet a zaj?
A zsoltáríró átélte, hogy csak Istennél csendesedett el a lelke. Talán ő is próbálkozott mással, de végül Istennek engedve megtapasztalta, hogy csak a Teremtő rejtekében nyugodhat meg. Elismerte esendőségét, és belátta, hogy segítségre van szüksége. Istenben megtalálta életének biztos alapját, erős védelmét. Bár őt is megtámadta a bizonytalanság félelmet keltő vihara, de nem ingadozott sokáig, hiszen Istennél keresett oltalmat.
Ma is átélhetjük Isten szabadítását! Jézus Krisztus legyőzte a félelem urát, a Sátánt, aki a világban káoszt teremtve zárja a rettegés börtönébe a védtelen embert. Húzódjunk a Megváltó rejtekébe, ahol védelmet, biztonságot találhatunk!
"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsidókhoz írt levél 4:16)