A célra fókuszálj!

"Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lukács evangéliuma 9:62)

Merre tart az életünk, mi alapján választjuk meg az úticélunkat? Sokan úgy döntenek, hogy kényelmük, jólétük biztosítása lesz a legfontosabb számukra, és mindent ennek rendelnek alá. Mások bizonyos eszmék követésére szánják oda magukat, mert hisznek abban, hogy ettől jobb lesz földi sorsuk. Közös bennük, hogy kitűzött céljaik csak a földi életre korlátozódnak, nem számolnak a halál utáni folytatással. Sokan majd csak a célban ébrednek rá, hogy elhibázták. Az Isten országát keresőknek túl kell látni a földi lét vándorlásán, mert az evangélium ennél jóval távolabb, az örökkévalóságba mutat. Isten arra hív ma, hogy tekintsünk messzebbre, tekintsünk előre! Az élet terheit hordozva hajlamosak vagyunk hátranézegetni, és az elmulasztott lehetőségek, elrontott dolgaink, a mások által állított akadályok miatt háborogni. Előfordul velünk, hogy a múltban elért, de már elmúlt sikerek emlékei miatt nem tudunk a jelenre koncentrálni, és a jövőben meglátni a magunk helyét. Sóvárgásunk elvonja figyelmünket, leköti energiánkat. Nagy kísértés lehet számunkra, ha már elindultunk a krisztusi úton, hogy újra vágy ébred a régi, bűnös életünk kívánságaira. A Biblia Lót feleségének példáján keresztül hívja fel figyelmünket ennek veszélyeire: nem tudta elengedni a múltat, és elfogadni a jelen által felkínált utat. "Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és sóbálvánnyá vált." (Mózes első könyve 19:26)

Lehet, hogy vannak közöttünk olyanok, akiket ugyancsak fogvatart a múltjuk: emberek, szavak, tettek, jobb, könnyebb élet, ezek az átélt megtapasztalások erővel repítik a múltba gondolataikat, és nem tudnak szabadulni. Kellene most hoznunk egy határozott döntést: tovább szeretnénk lépni vagy engedjük, hogy lebénítsanak régen hallott bántó mondatok, megalázó cselekedetek, fájdalmas emlékek? Jézus felajánlja, hogy irányítani fogja lépteinket, arra hív, hogy ismerjük meg a múlt csapdáiból kivezető utat, és azon járjunk. Ennek van egy feltétele, amelyre a példázat által hívja fel a figyelmünket. Jézus a szántás példáját tárja elénk: aki egyenes barázdát szeretett volna húzni, annak tekintetét a mező másik végén elhelyezett jelre kellett szegeznie. A szántást végző ember tudta, ha hátranéz, akkor a szántás girbegurba lesz, és elrontja azt. Megváltónk új, örökkévaló célt mutat, amelyre fókuszálhatunk. Előre tekintve begyógyulhatnak sebeink, és felfedezhetjük Isten országának örökkévaló kincseit, ennek öröme pedig feledtet mindent, ami valaha is fájdalmat okozott nekünk. Fogjuk meg az eke szarvát, koncentráljunk a krisztusi célra, és járjunk a győztesek útján!